Akasha Krónika
Az Ősemlékezet
Az erre vonatkozó legkorábbi írásbeli feljegyzés a távoli India, történelem-előtti idején keletkezett; a védikus hagyomány őrizte meg nekünk tudását. A szanszkrit nyelven fennmaradt leírás szerint, a könyvtár neve Ákásha, aminek eredeti jelentése: egyszerűen tér, vagy mező, valaminek a helyszíne. Ezoterikus körökben közkeletű ez a fogalom, mégis szerteágazó, hogy ki mit is ért alatta. Leggyakrabban mégis ezt, az emberiség kollektív emlékezetének csarnokát jelöli, ahol holografikus módon elraktározódik a világ minden egyes történése, a legeslegapróbb részletekig. Az Univerzum bármely pontján keletkező legparányibb éteri rezgés is kitörölhetetlen nyomot hagy rajta. Ez az energia mind fizikai, mind pedig spirituális értelemben a Fény minősége, mégpedig az egyes lelkek által egyedileg megszemélyesített életerő vagy vitalitás minősége.
Az Akasha-krónikát , számos szent szöveg megemlíti. Így a Bibliában is tetten érhető:
„…szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. (Zsolt 139,16)
...Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint…” (Jel 20,12)
„És Jézus megnyitotta (a tanítványoknak) a rejtett út, a Szent Lélegzet és a tévedhetetlen fény jelentését. Mindent elmondott nekik az Élet Könyvéről, Graphael tekercseiről, Isten emlékezetének könyvéről, amelybe az ember minden gondolata és szava le van írva…” (Vízöntő Evangéliuma 158.3-4.)